2010. november 12., péntek

Üresebbé válok, mint száz elhullatott könycsepp színjátéka.

"Órisálkerékről lepillantva végre rádöbbentem ki vagy valójában:
egy szertefoszló dallam, mely édesen és gyönyörűen visszhangzik füleimben.
A képet mindent beragyogó napként őrzöm emlékeim között, hiszen tudom
jobban megérintette szívem, mint bármely sekélyes szó..."

(Glass skin)

2010. november 11., csütörtök

újra itt

Ma egy egész érdekes és számomra és számára is értékes beszélgetést folytattunk egyik osztálytársammal.
Tanulságos nap volt a mai is, tényleg sok új van még a Nap alatt. ^^
Amíg látom ezeket az apró csodákat, azt hiszem van értelme élni. Amíkor elhagy valaki, nem az fáj hogy ő elment, hanem hogy te itt maradtál...az emberi önzőség határtalan. És én egy nagyon önző személy vagyok...


" BArátiam egyenkint elhagytak,
Akikkel jót tettem, megtagadtak;
akiket szerettem, nem szeretnek,
akikért ragyogtam, eltemetnek.
Ami betüt ágam irt a porba,
a tavasz sárvize elsodorja. "

(Babits Mihály: Ősz és tavasz között)