Az élet apró örömei

Az életben mindig meg kell találni akár a legapróbb értékeket is.Legyen az akár egy szó, egy tett, egy tárgy vagy akármi!
Nem tudom, ma olyan hangulatban vagyok ,hogy mindennek örülök, hogy mindent valahogy szépnek látok..ritka nálam az ilyen, nem szoktam én ilyeneket gondolkozni.
Reggel amúgy is valahogy kialudtan ébredtem, pedig nem aludtam valami sokat, mivel irodalmat tanulgattam,de rájöttem hogy teli hassal nem jó és nem is lehet tanulni...:P
Szóval a reggel már jól kezdődött ^^ Aztán rosszul folytatódott, mert Emivel összevesztem..ő előrerohant én meg mentem a szép csendes tempómban. Szó sincs arról hogy nem érdekelt hogy megsértődött (mostanában amúgy is nagyon érzéketlen és tapló lettem..), csak én úgy gondolom nekem volt igazam, nem fogok utána rohanni hogy jaj bocsi nem úgy értettem...mert igenis úgy értettem mindent ahogy mondtam, ha az igazság fáj akkor sajnálom...nem tudom miért nem hat meg a dolog...pedig a legjobb barátnőmről van szó, akinek ígéretet tettem hogy soha nem hagyom el, és hogy mindig ott leszek neki...csak pont az a baj hogy fordítva nem nagyon akar ez érvényesülni..
Na mindegy.A suliban a szokásos dögunalom, irodalomból persze nem írtunk mert a tanár elfelejtette, de így is kiosztotta a dolgozatomat ami egyes lett..kezdek kétségbe esni, hogy ezzel a lustaságommal most basztam el az életemet...mert így sehova nem fognak felvenni.Most kezdem megbánni, hogy tanulás helyett inkább mindig találtam magamnak valami más elfoglaltságot...pedig ha előbb észbe kapok, talán másképp alakulnak a dolgok.De valamiért ennek így kellett lennie, így nem vagyok igazán elkeseredve.
Ugyebár amit a fejembe veszek megpróbálom véghezvinni, úgyhogy matekra nem mentem be, mivel sikeresen elhagytam valahol a matek füzetemet...és ma dogát írtunk volna, megbukni meg nem akarok, mert így is szarul állok.
Szóval igen, megint ellógtam a suliból, mondjuk annyira nincs lelkiismeret furdalásom, de azért mégis szar na...
Amikor jöttem haza...na akkor kezdődött az, hogy megláttam mindenben a szépet..
Szakadt az eső amikor jöttem, az esernyő a táskámban volt, de úgy gondoltam nem veszem elő, mert annyira tetszett ahogy az eső rám hullik...olyan jó érzés volt.
Szóval elindultam a szakadó esőben és megtaláltam azt a dolgot az életben, ami szerintem az egyik legszebb lesz mindig is számomra.
Hazafelé sétálni, miközben Dir en Grey-Embryo vagy Gazette-Dim Scene szól a fülemben és már csurom vizes vagyok és még mindig szakad az eső...szóval ezt ajánlom mindenkinek, egyszerűen ez olyan feltöltődést adott, annyira pozitívan hatott rám...de nem tudom miért!
Igaz hogy mire hazaértem ahogy Dóri mondaná pacalra áztam, de pont ez volt a jó benne!
Most itt ülök, Dir en Grey-t hallgatok és rájöttem hogy én imádom őket! Jó, ezt eddig is tudtam, de most a zenéjük is valahogy különösen hat rám.
Na jó, most ennyi voltam, várom Chiakit, holnap meg megyünk Nyírbátorba kirándulni.Remélem jó lesz, Chiakival még nem is voltunk ilyen osztálykiránduláson ^^
Tuti amúgy, hogy nemsokára valami nagyon rossz fog történni...valami nem stimmel itt...ha jó kedvem van, akkor amúgy is történik utána valami...de most...most tutira!!
Csak tudnám hogy mi...de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan megtudom...