Na hát...túl vagyok a Megasztáron, egy újabb tapasztalattal lettem gazdagabb.
A félelmem meggátolt abban, hogy rendesen el tudjam énekelni a dalt, talán ennek így kellett lennie.
De már azt is dicséretesnek tartom, hogy kiálltam és elénekeltem, még ha tudom is hogy nem volt jó.
Abban a pillanatban ahogy elkezdtem már tudtam hogy nem lesz jó, valami nem stimmel a hangommal.
És mivel bátyám felvette, kénytelen voltam visszahallgatni magam, ami mondhatni borzalmas volt...
Már csak reménykedni tudok, hogy nem raknak be a tévébe.
De nem vagyok letörve, (csak ne kelljen többször hallanom magam) egy próbát megért, kiálltam, megcsináltam még ha rosszul is és ez van ^^
Most már tudom milyen érzés kiállni a nagytömeg elé és énekelni. Főképp erre az érzésre voltam kíváncsi.
Nyomasztó érzés. Hogy minden szem és fül téged figyel, neked pedig bele adnod mindent vagy elbuksz.
Hát én beleadtam mindent, de így is elbuktam. Vagy bele adtam volna mindent, csak nem sikerült és elbuktam.
De ez már lényegtelen is.
Az biztos hogy nem jutok tovább, hallgathattam a véleményeket hogy tényleg nem volt jó, hogy nem artikuláltam rendesen stbstb.
Építő jellegű kritikák, nem mintha szükségem lenne rájuk a közeljövőben ^^
Amúgy meg nem kell az orrom alá dörgölni, tudom én hogy szar volt, nem kell elmondani tízszer xD
De én így is nyertesnek tartom magam, még ha nem is jutottam tovább.
Hisz nézzük úgy, hogy Misa legyőzte a zebrafóbiáját. Ez annál is jobb mintha bekerülök. Ezért már megérte elmenni.
Na meg ugyebár ott vannak a megszerzett tapasztalatok, az élmény, az emlék. Biztosan nem fogom elfelejteni hogy igen, én is megpróbáltam, igaz nem sok sikerrel ^^
Majd mesélem az unokáimnak is :P
Külön jól esett az, hogy ott voltak a barátok, akik biztattak és ott voltak ^^ Köszönöm nekik hogy ilyen jó barátok, hogy miattam a napon rohadtak jó hosszú ideig, csak hogy ne forduljak vissza és megcsináljam. És külön jó érzés hogy nem csalódtak még így sem bennem, nem volt egy rossz szavuk sem, csak az igazság hogy nem volt jó ^^
Az viszont rosszul esett, hogy volt pár ember aki megígért hogy eljön, és nem jöttek. Még csak egy hajrá Niki-t sem mondtak, hisz nem is beszéltem velük.
Szerintem például akit annyira a legjobb barátnőmnek tartottam, még csak nem is tudta hogy ma volt a válogatás.
Jah és az már csak szépít a dolgon, hogy osztálytársam akivel ha havonta egyszer beszélünk ő képes volt rám írni hogy szurkol és szorít nekem, aztán ma is rám írt hogy hogy ment és hogy ne aggódjak biztos jó volt az.
Azért ezek a dolgok jól esnek az embernek.
Csak ott vannak mellette a negatívumok is, amiket mondjuk nem is nagyon veszek figyelembe, csak nem tudom kezelni őket ^^
Szóval Arigatou mindenkinek aki ott volt, és örülök hogy énekeltem és nem akarok a tévében lenni xD
Ennyi :P
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Jaaaj babám!! de aranyos!!! Nagyon nagyon szeretlek!! és szerintem akkor is jó voltál de ígyis nagyon büszkék vagyunk rád^^
VálaszTörlés