Jasmine megemlékezés

Ma egy éve, hogy a Versailles basszgitárosa elhagyta az élők sorát...de a szívünkben akkor is örökké él! :) Úgyhogy ezen a napon próbáljunk meg nem szomorkodni, hanem örülni annak hogy élt, hogy itt lehetett köztünk, és annyi boldog percet töltött el itt, és annyi örömet szerzett nekünk, már csak a puszta jelenlétével ^^
Persze, mégis szomorúak vagyunk mert hiányzik...egy űrt hagyott maga után, amit senki nem tud betölteni...
A mai debreceni megemlékezés szerintem nagyon jól sikerült, voltunk egy páran, vittünk gyertyákat meg képet Jasmine-ről ^^ Szólt az elmaradhatatlan Serenade is..mégiscsak szomorú pillanat volt míg végigment a szám, és mindenki néma csöndben emlékezett vissza rá...
Velünk lesz örökké! Nyugodj békében Jasmine You!


Akkor egy kicsit másról.
Ma megvettük a Mondo-t és nem meglepő, ismét benne voltunk!!! :P Ohh yeah!
Aztán amikor ma bicikliztem a nagyerdőre, találkoztam az állítólagos legjobb barátnőmmel ismét, de csak köszöntem, még meg se álltam és elmentem mellette...a köszönést még megérdemelte. Semmi mást. És nagyon rosszul esett, nem az hogy úgy elmentem, hanem hogy ő így elfelejtett...:/ Most azon vagyok hogy túltegyem magam rajta, de bármennyire is próbálom, mégis szar érzés...de rólam van szó, hamar túlteszem magam rajta ^^ Csak mi lesz a suliban..mellette ülök...áááh...nem igaz!!! Szemétség!
Aztán most szólnék valakihez, nmem tudom veszi e majd hogy neki írom, majd meglátjuk ^^
Mi bajod van velem?! Csak ennyit akarok tudni! Mert úgy vettem észre, hogy rohadtul leszarod mi van velem, le akarsz rázni, vagy egyszerűen elkerülöd azt, hogy találkozzunk...bocs, de ezt én így vettem le. És szarul esik. Addig pedig nem vagyok hajlandó beszélni veled, míg meg nem tudom mi bajod van.
Ennyi