Lila szirmok bódító illata
Csábít a tenger hűs fuvallata.
Aranylabdát tart a kezében
Játszani akar
Egy utolsót, remélem!
Repül a homokszem ahogy rúgja a port
A játékot én nyerten, a ladba lehullott.
Csend és nyújtja felém mind a száz kezét
Megannyi szem figyel, fordul az föld felé.
Karomat kitárom, lassan betakar,
Nem kell szó se beszéd, mert tudom mit akar.
Mostmár benne vagyunk a meleg sötétségben
Így ülünk csendben, ketten,
A Naplementében...

Aki nem érti annak tartok egy rövid verselemzést ^^