Sorry! :(

Nem tudom mi történhetett...nem tudom jelenleg azt se, hogy mi változik körülöttem, mert hogy valami nagyon gyorsan változik, az biztos. És a legszarabb az, hogy az okát sem tudom!
Egy kártyavárhoz tudnám a leginkább hasonlítani, amit nehezen felépítettünk együtt, aztán az egyik kártyalap egyik napról a másikra megingott majd leesett...és vitte magával a többit. Próbáltuk felrakni a lehullott darabokat, de hiába....mindig lehullik...Ha pedig ragasztóval próbálnánk rögzíteni, az egész kártyavár egy hazugság lenne! Így is sok darabot próbáltunk már ragasztóval a helyén tartani, de ezt is mindhiába...valaki úgyis észreveszi a csalást, akkor pedig ennyi volt, kizárják a kártyavárunkat vagy azt a kártyalapot.
És ami még a legszarabb, hogy pár kártyalap gondolt egyet és úgy döntött hogy kiszáll, ő nem akar kártyavár lenni...pedig szerves részét képezik a várnak, még ha ezt ők nem is tudják. És velük együtt volt meg az egész. Arra már nem is gondoltak, hogy mi lesz a többiekkel...csatlakoztak egy másik várhoz, amit valószínűleg ugyanúgy le fognak rombolni...ha nem is önmaguk, de más kártyalapok, akikből nem épül vár és akik erre irigyek.
Csak azt akarom ezzel mondani, hogy ne engedjük hogy széthulljon...mi, akik még fontosnak találjuk ezt, tartsuk életben a várunkat! Ha valaki pedig ki akar szállni, inkább tegye úgy hogy szól, leépítjük odáig a várat, szépen kivesszük onnan a kártyalapját hogy aztán végezzünk egy újratervezést és ismét felépítsük!
Tudom, hogy semmi sem tart örökké, de próbáljuk meg minél tovább fenntartani. És úgy emlékezzünk majd, hogy jó volt ehhez a várhoz tartozni!

A mai nap miatt pedig hiába kérnék elnézést, lehet hogy most haragszotok rám, de ne tegyétek, nem én hibáztam. Én csak tettem a dolgom, másnak is tennie kellett volna, és akkor most nem lenne probléma. Szar ez az egész helyzet és félek attól, hogy ilyen apróságok miatt lassan mi is távolodunk majd egymástól. És ezt akarom a legkevésbé. Előbb vagy utóbb pedig úgy is bekövetkezik, a sorsunktól nem menekülhetünk, csak átalakíthatjuk, de a vég akkor is ugyanaz marad, mindegy hogy melyik úton megyünk!

Valaki, egy kártyalap, így is megígérte, hogy soha nem hagyja el a várat, ő állt a vár legalján..és mégis elhagyta...egy másik várért...egy másik kártyalapért...Még szerencse, hogy tudtam hogy ez lesz és a helyét bebiztosítottam ^^ De úgy néz ki egy másik kártyalap is szökni akar, aki szintén alul áll...és őt nem biztosítottam be...és nem tudom mi lesz ha kilép. Lehet hogy összedől minden...de lehet hogy nem.
És a legszebb az egészben, hogy vannak olyan kártyalapok, akik láthatatlanok...ott vannak ,de senki nem tudja, senki nem látja. És mégis szerves részét képezik a várnak. Lehet hogy már nincsenek is ott. De az üres hely akkor is ott van, még ha soha nem is voltak ott. Akkor is otthagytak valamit, valami űrt.

Még hogy engem nem zavarnak a körülöttem történő változások...ugyan már! Én sem vagyok kőből, nekem is van szemem hogy lássam hogy minden széthullik, nekem is van szívem hogy érezzem is. És hülye sem vagyok...de próbálok úgy tenni, mintha nem látnám meg, talán így könnyebb.

A megérzéseimet pedig imádom ismét...nem is tudom, még hetekkel ezelőtt az egyik osztálytársammal beszélgettem, hogy úgy érzem valami ismét történni fog...és konkrétan megmondtam neki, ha történik valami, ő emlékezzem arra hogy én szóltam. Azt is mondtam neki, hogy kocsival kapcsolatos dolog...valami rossz fog történni, amihez egy autónak is köze lesz. Nem haláleset, csak valami rossz.
Erre tessék, először majdnem Misával történt valami. Aztán pedig Mirana...majdnem keresztülment rajta egy kocsi. A szerencsén múlt, hogy időben megállt! Egy biciklis nekiment a hátsó keréknek mert Mirana is biciklivel volt, (megjegyzem hogy zebrán!), Mirana felborult, beverte a fejét a betonba, pont jött egy autó és majdnem...nem is akarok belegondolni!
Szóval kezdek félni magamtól. Vagyis inkább attól, amikor megérzem ezeket...és hetekig aggódok hogy most kivel mi fog történni. Aztán pedig bekövetkezik én meg szidom magamat, hogy MIÉRT NEM TUDTAM SZÓLNI?!
Az a baj, hogy ma, amikor jöttem haza, a buszmegállóban ismét rám tört az érzés...az a nagyon rossz érzés hogy valami megint készülődik és valami megint történni fog. És ez most lehet hogy nagyon rossz lesz! Bepánikoltam...! Nem akarom...nem akarom ezt az érzést...és félek mert nagyon erős megérzés. Ráadásul most még azt sem tudom, hogy mivel lehet kapcsolatos!
Kérlek vigyázzatok magatokra!