Ma egy egész érdekes és számomra és számára is értékes beszélgetést folytattunk egyik osztálytársammal.
Tanulságos nap volt a mai is, tényleg sok új van még a Nap alatt. ^^
Amíg látom ezeket az apró csodákat, azt hiszem van értelme élni. Amíkor elhagy valaki, nem az fáj hogy ő elment, hanem hogy te itt maradtál...az emberi önzőség határtalan. És én egy nagyon önző személy vagyok...
" BArátiam egyenkint elhagytak,
Akikkel jót tettem, megtagadtak;
akiket szerettem, nem szeretnek,
akikért ragyogtam, eltemetnek.
Ami betüt ágam irt a porba,
a tavasz sárvize elsodorja. "
(Babits Mihály: Ősz és tavasz között)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem vagy önző:) Ez a fajta önzőség mindenkiben benne van csak a legtöbben nem ismerik be. Még maguknak sem:) Épp ezzel is bizonyítod,hogy mennyire értékes ember vagy:) szeretlek Sei-chan és persze PRAY FOR JAPAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
VálaszTörlés